- Nem! Inkább segíts bepakolni.- kérleltem miközben a nehéz bőröndjeimet húzgáltam a kocsihoz, de anya csak nem akart mozdulni.
- Felnőtt nő. Nem tarthatod itthon.- szólt bele apa is a veszekedésbe, de kár volt, mivel anya csak még jobban felkapta a vizet.
- Ő az én kicsikém! Soha nem fogom tudni elengedni!- kiabálta kint az utcán.
- Akkor is elmegyek ha kiabálsz.- szögeztem le.- Ha el akarsz kísérni szállj be! - utasítottam, mire ő pufogva, de végül beszállt apa mellé.
Négy hónapig biztos, hogy nem jövök haza, így utoljára még végignéztem a nagy családi házunkon. A kocsi feljáróról kigurultunk és tudtam, hogy innen már nincs menekvés. Mivel nem akartam tovább veszekedni anyával és hallgatni se akartam, ezért feltettem a fejhallgatómat, amit a telefonomhoz csatlakoztattam és beindítottam rajta egy lejátszási listát.
Nyolc óra volt megbeszélve a főnökkel, hogy addigra Siófokon leszek a szállásunkon. A kb. két órás autóút nem terhelt meg, annál inkább a búcsúzkodás. Már apa kipakolta a csomagjaimat a kissé lerobbant szálló elé és már indulni akartam, amikor anya újra visszatartott.
- Még meggondolhatod magad. Semmiből sem tart neked is haza jönnöd.- győzködött továbbra is, de nem tágítottam.
- Egy évig csak otthon ültem és hagytam, hogy eltartsatok, mert nem tudtam mit akarok tovább tanulni, így hogy a főiskola nem jött össze. Épp itt az ideje, hogy a saját lábamra álljak.- puszit nyomtam az arcára majd apának is és a csomagjaimmal együtt elindultam a szálló felé, anélkül, hogy megvártam volna mit reagál.
A szálló egy tényleg lerobbant apartmanhoz hasonlított kívülről, és csak reménykedni mertem, hogy belülről egy kicsit jobb lesz a helyzet, de amint beléptem tudtam, hogy ez nem lesz jobb. Zöldre festett fa ajtón át mentem be egy folyosóra, amiről több ajtó nyílt. Gondoltam ezek lehetnek a hálók. Kerestem egy dolgozót, de mikor senkit sem találtam, magam kezdtem el keresni az én hálómat, ami a 16-os számú volt. A folyosó legvégén jobb oldalt találtam rá, óvatosan benyitottam és egy szőke hajú lány nézett vissza rám. A szoba leginkább egy koleszra hasonlított. Három ágy volt benne, egy nagyobb és egy kisebb szekrény. Mikor a csodálatomat lenyeltem intettem a másik lánynak, aki mosolyogva üdvözölt.
- Szia!- sétált elém, majd kezet nyújtott.- Kitti vagyok.
- Iza.- mutatkoztam be én is.
- Válassz ágyat!- mutatott a két szabadon maradt ágyra. Inkább az ajtóhoz közelebbit választottam ugyanis nem szeretek ablak alatt aludni. Elkezdtem kipakolni a ruháimat a hozzám közelebb lévő kisebb szekrénybe. Egy bőröndöt sikerült is teljesen kipakolnom, mikor a másik lakótársam is megérkezett. Először csak a kalapjának a peremét vettem észre az ajtóból. Ő nem volt túl mosolygós, de azért ő is köszönt és bemutatkozott, Alexának hívják. Mindannyian kipakoltuk a ruháinkat, én az ágyneműt is áthúztam, ugyanis semmi pénzért nem aludnék olyan ágyneműben, amit ég tudja mikor mostak ki utoljára. Még a pipere cuccaimat helyeztem el a mellettem lévő éjjeli szekrényen, mikor újabb kopogás ütötte meg a fülemet. Válaszra se várva benyitott egy férfi. Rögtön gondoltam, hogy ő lesz a főnökünk.
- Sziasztok. Balla János vagyok, a főnökötök. Örülök, hogy mindannyian itt vagytok. Ha kipakoltatok, akkor gyertek ki a többiekhez. Zárjátok be az ajtót!- utasított, mintha amúgy nem értük volna fel józan ésszel. Felkaptuk a táskáinkat és követtük a folyosóra, ahol még több lány és fiú volt. Gondolom ők is a munkára jöttek. Jó sokan leszünk.- gondoltam magamban.- Miután mindenkit bevártunk kimentünk a szállóból és a sétálóutca másik felére átmentünk, ahol a büfé volt. Az ajtó előtt megálltunk és mielőtt bementünk volna felénk fordult a főnök.
- Tudom, hogy most mindenki egy kicsit izgul, de aggodalomra semmi ok ugyanis azért vagyunk itt, hogy megtanuljunk minden olyat, ami szükséges lesz a nyár túléléséhez és hogy helyre pofozzuk a helyet. Én úgy gondolom, hogy először a takarítással érdemes elkezdenünk. Aki úgy érzi, hogy ezt a munkát nem vállalja még foghatja magát és haza mehet.- mindenki körbenézett, végül két lány, akik szerintem barátnők voltak, megfordultak és visszamentek a szállóba, valószínűleg összepakolni. - Akkor ez is meg van.- majd kinyitotta a büfé kétszárnyú ajtaját és bementünk rajta. A pultot, az asztalokat és igazából mindent vastag por lepett valamint pókhálók.
- Itt van egy lap, hogy milyen feladatokat kellene elvégezni és mellette hogy hány emberre gondoltam arra a feladatra. Mindenkit megkérek, hogy adjátok körbe és írjátok oda a neveteket amellé a feladat mellé amit szívesebben megcsinálnátok.
Mindenki tolongani kezdett Alexát és engem kivéve, hogy ne a gány munkákat kapják meg. Mire hozzám jutott a papír csak a mosdónál volt szabad hely, ezért felírtam oda magam, mint ahogy Alexa is. Mikor ez a lap visszajutott a főnökhöz megnézte és feladatonként hívta az embereket. Mindenkinek elmondta, hogy mire gondolt, hol találják a takarító szereket és ezt minden egyes területtel megcsinálta. Mikor hozzánk ért még lelkesítő szöveget is kaptunk.
- Ez sem a világ vége lányok. Fel a fejjel. Holnap majd jobbat kaptok.- mosolygott ránk
Mikor beértünk a mosdóba azt se tudtam hova merjek lépni, akkora mocsok volt. Alexával csak egymásra néztünk majd megbeszéltünk egy technikát mi szerint haladunk. Először a pókhálókat távolítottuk el két hosszú parfissal. Eközben kiderült, hogy Alexa fél a pókoktól, ugyanis egy elkezdett a nyelén felmászni ő pedig sikoltozva dobta el. Miután leszedtük a pókhálókat nagynyomású vízzel lemostuk a csempéket majd fogkefével és rongyokkal tisztogattuk őket tovább. Ekkor már annyi volt az idő, hogy ebédelni kellett, ezért bezártuk az üzletet visszamentünk a szálló "éttermébe" és pizzákat rendeltünk, amit persze a főnök állt. Két óra is elmúlt mikor visszamentünk és már senkinek nem volt kedve takarítani, így egy kis zenével pörgette fel, amit egy fiú kapcsolt be. Mindenki díjazta az ötletét, de pár óra múlva már ez sem segített. Ekkor nálunk már az ablakok is tiszták volt, de a nap végére még mindig nem értünk el a mosdókagylókig és a WC-kig. Hat óra után mondta azt a főnök, hogy akkor hagyjuk abba, mert már érdemleges munkát nem nagyon csinálunk, inkább holnapra pihenjük ki magunkat. Mikor beértünk csak bevágódtam az ágyba és bámultam a plafont. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű az egy évnyi lustálkodás után, de nem fogom feladni. Mikor már fél órája az ágyban feküdtem, úgy gondoltam, hogy ideje anyát felhívnom, mielőtt ő hívna engem. Gyorsan tárcsáztam, de szinte levegőt vennem se volt időm olyan gyorsan felkapta.
- Jól vagy Kincsem? Minden rendben? - szegezte nekem a kérdését, mire én lassan válaszoltam a fáradtságtól.
- Minden rendben.
- Olyan furcsa a hangod! Történt valami? Bántottak vagy valamit bevettél?- állt elő a jobbnál jobb téveszméivel.
- Anya! Csak elfáradtam. Beszélhetnék apával is?
- Persze.- válaszolta kicsit csalódottan, de most pont erre nem volt szükségem, így nap végére.
- Szia Iza! Hogy telt a mai napod?
- Fárasztóan, egész nap a mosdót sikáltam, hogy csillogjon villogjon, de még fele sincs kész.- szomorodtam el, mivel tudtam, hogy még mekkora munka áll előttem.
Apával még kicsit beszélgettem az ő napjáról, de igazából olyan fáradt voltam, hogy még a számat kinyitni is alig volt erőm, ezt apa észre is vette és gyorsan elköszöntünk egymástól.
Összeszedtem az alvós ruhámat és a tiszta fehérneműmet majd elindultam megkeresni a fürdőt a folyosón. A folyosó másik végén volt egy több személyes tusolókkal felszerelt fürdő. A jobb oldali a lányoké, a bal oldali a fiúké. Gyorsan letusoltam magam, majd a köntösbe beburkolózva visszakecmeregtem a szobámba és ledőltem, a másik két lány is ezt tette. Nem sok időbe telt, mire el is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése