2016. augusztus 1., hétfő

3.- Betanulás



Május 14., szombat

Mikor reggel visszaértem a szállásra mindenki faggatózni kezdett, aminek túlzottan nem örültem, ugyanis nem szeretem kiteregetni a magányügyeimet. A reggelinél ez viszont csak rosszabb lett.
- Hé Iza hova lettél tegnap este? Egész este téged kerestelek!- ült le mellém Tomi, de már ha összeszámoltam volna ez lett volna legalább a 100. kérdés.
- Semmi közöd hozzá!- álltam fel dühösen az asztaltól, majd a szobámba viharzottam. Nem szoktam kiborulni, de nem is értem, hogy jönnek ahhoz, hogy a magánéletemről faggassanak, mikor csak épphogy megismertek. Egész hétvégén nem mentem sehova, ugyanis szégyelltem magam a kirohanásom miatt. Lányok mesélték, hogy miután leoltottam Tomit kicsit visszább vett az arcából és azóta ő se nagyon ment velük sehova, pedig ő volt az egyik, aki ismerte a várost.

Május 16., hétfő

Reggel nehézkesen keltem fel pedig csak nyolcra kellett mennünk dolgozni, mi lesz ha hajnalba fekszek és reggel kelek?! De örömömre szolgált, hogy a héten már nem takarítunk, hanem betanulunk. Kissé szégyenkezve, de ma már lementem reggelizni a többiekhez, aminek örültek, ha jól vettem a jeleket, ugyanis sokan keresték a társaságomat.  Tomit kivéve, ő ugyanis tartotta a 3 m távolságot.
Lementünk az üzletbe, amit már a főnök kinyitott, de nem csak ő volt bent, hanem egy csinos lány és egy fiú, akit csak oldalról láttam. Nem kellett sok, hogy megforduljon az érkező tömeg felé, mire azonnal megismertem, lehúztam a fejemet és próbáltam bujkálni. Alexa természetesen kiröhögött, ugyanis rögtön összetette a dolgokat. Tudtam, hogy úgyse kerülhetem el egész nap, de próbáltam húzni az időt, viszont hirtelen az előttem álló gyerek arrébb sétált és a halasztott találkozás azonnalivá vált. Kiegyenesedtem, hogy legalább ne egy nyomoréknak nézzek ki. Mikor a tekintetünk találkozott csak egy mosolyt eresztett meg, de semmi más, mint ha meg se történt volna az az este. Aztán mindent megértettem ugyanis az a csinos lány átölelte a derekát és csókot nyomott az arcára. Mindenféle érzelmet letöröltem az arcomról ugyanis a reakciómat nézte, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy a féltékenység csak egy szikráját is meglássa. Ehelyett odamentem Tomihoz és bocsánatot kértem.
- Sajnálom Tomi! Nem neked szántam.- védekeztem, de őt egy kicsit sem izgatta, még csak rám sem nézett. Gyorsan odamentem a jégkrémes pulthoz, kivettem kettőt, ami éppen a kezembe akadt és odaadtam neki az egyiket. Szó nélkül elvette, kibontotta és egy csibe nézett vissza rá, ekkor már nem bírta tovább komolysággal, felnevetett, mire mindenki odanézett, még az új fiúka is.
- Komolyan, így kérsz bocsánatot? Egy csibével?- nevetett továbbra is.
- Hát nem édes?- tettem az arcom mellé a már kibontott jégkrémet, ezzel aztán elszállt a harag.
- Remélem azt kifogod fizetni!- szakította félbe a jó kedvünket a csinos lány.
- Ezt nem veled fogom elintézni.- válaszoltam vissza szárazon, mire csak hápogott egy ideig, aztán fennhangon válaszolt.
- Az apám az üzletvezető, szóval ne károsítsd őt!
Ezzel aztán minden egyes dolgozónál elvágta magát, én azért próbáltam türtőztetni magam, de már nekem se nagyon ment. Kivettem a táskámból egy kétezrest majd odasétáltam hozzá és rányomtam a homlokára, ami persze leesett a földre, de legalább mindenki jót nevetett, még a drágalátos barátja is.
- Remélem gazdagabb lettél tőle!- erre kimentem az üzletből és a patkára leültem. Tudtam, hogy ez akár még a munkámba is kerülhet, de vállaltam a felelősséget, velem senki se beszéljen, így azért, mert neki látszólag több van valamiből, mint másnak.
Tíz perc sem telt bele, mire újra kiszűrődött a csipogó hangja, gondolom most dobott fel az apjának, aki rá egy percre ki is jött és behívatott az irodájába. Kicsit sem szégyenkezve vonultam el a szép kis párosuk előtt.
A főnök leültetett a vele szemben álló székre.
- Sajnálom, ami kint történt, de Szabina az anyjával lakik és egy nyár alatt elég nehéz mássá formálni. Természetesen én állom azokat a jégkrémeket.
- Dehogyis!- vágtam bele most először- Én kérek elnézést. A vevőket se alázhatom meg bármennyire megérdemelné. Ez egy jó lecke volt.
- Köszönöm szépen!- hálálkodott még ő.- Ha lehet, akkor ezt ne mondd el senkinek.
Bólintottam, majd távoztam az irodából. Mikor kiléptem szinte azonnal elém lépett a kis szépség vigyorogva.
- Biztos kitett apa!- örült előre
- Sajnálom, de még fogunk találkozni.- mikor elképedve nézett rám gyorsan megmagyaráztam, hogy ne legyen bajba a főnök.- Ennyi idő alatt már nem lehet új embert találni.
Csattogva rontott be az apja irodájába, mire én csak röhögve indultam el ki. Az egy éjszakás kalandor megállított, de semmi kedvem nem volt még neki is beszámolni a dolgokról, így kiakartam kerülni, de nem hagyta. Már éppen belekezdett volna a mondandójába, mikor Tomi megmentett és elrángatott onnan. Ő még csak gondolni se gondolta, hogy mi miatt kerülöm, de örültem neki, hogy elhozott onnan.
A nap további részében a párosunk elment, mivel annyira összeveszett az apjával, mi pedig végre nyugodtan nekikezdhettünk a betanulásnak. Először is az ételeknek a sorát kaptunk meg kinyomtatva, valamint, hogy azok milyen alapanyagokból vannak. Ezt majd munka után kell megtanulnunk. Miután ezt átbeszéltük a kávéspecialitásokat vettük és azokat el is készítettünk. Persze ezt is megkaptuk kinyomtatott állapotban. Miután evvel is végeztünk azt a pár koktélt vettük, amit a büfé kínál. A mai nap megtanultunk még számlát tölteni és a pénztárgépet használni. Ebben főként a lányok voltak a jók. A hét végére dönti el a főnök, hogy ki hova kerül a heti teljesítménye alapján.