6.- A hős Adonisz

Június 3., péntek

Az idő nagyon gyorsan telik és szinte ugyanúgy is telnek annyi kivétellel, hogy most délelőttös voltam és, így nem igazán botlottam bele Marciba. A mai napra viszont az egyik munkatársam cserét kért tőlem ugyanis ma este randija lesz neki, én pedig olyan rendes voltam, hogy nem mondtam neki nemet. Így, hogy átvállaltam a délutános műszakot majdnem egy teljes napom szabad volt, amit alvással és strandolással töltöttem. Gyorsan elszaladt ez a kis idő és már mehettem is dolgozni. Fél négyre mentem be, hogy áttudjam venni a műszakot. A köpenyemet kötöttem a derekamra, amikor a főnök jelent meg az oldalamon.
- Ha majd ráérsz kérlek gyere be az irodámba.
Bólintottam és gyorsan mentem is a kasszáshoz, hogy egyeztessük a pénztárat, meg a rendeléseket, amint evvel végeztünk és a délelőttösök elmentek én beszaladtam az irodába.
- Ülj csak le.- kínált hellyel.- Nagyon megvagyok elégedve a munkáddal. Nem tudom, hogy előtte dolgoztál- e vendéglátásban, de profi módon kezelsz minden helyzetet és mivel még eddig nem neveztem ki üzletvezetőt, ezért most ezt szeretném neked felajánlani.- Láthatta a döbbenetet az arcomon, mert rögtön folytatta.- Nem kell most válaszolnod. Gondolkozhatsz rajta, de én tudom, hogy te vagy erre a legalkalmasabb.
- Köszönöm szépen a felajánlást és mihamarabb választ fogok adni.- mondtam remegő hangon.
Ahogy kimentem az irodából minden munkatársam letámadott, hogy mi történt miről beszéltünk, de úgy gondoltam, hogy ez az én dolgom, így senkinek semmit sem mondtam, amitől persze ők csak pufogtak. Egész délután az ajánlaton gondolkoztam, hogy megtudnék e birkózni vele és ez miatt a munkámra se figyeltem 100%-osan. Marci is megérkezett a haverjaival és még mindig annyira sokkban voltam, hogy mindenféle gondolkodás nélkül odamentem hozzájuk felvenni a rendelést. Marci észrevette az arcomon, hogy valami nem oké, így rögtön rá is kérdezett.
- Minden rendben?- kérdezte miközben a barátai az étlapot böngészték.
- Persze. válaszoltam gondolkodás nélkül.
Ő tovább méregetett, de én nem foglalkoztam vele, inkább elkezdtem felvenni a rendelésüket.

Az este folyamán is kedvtelen voltam, amit mindenki észrevett, így jöttek a rosszabbnál rosszabb feltételezések, amiket én inkább el is engedtem a fülem mellett. Örültem mikor egy nagyobb társaság fiú érkezett a büfébe, mert legalább elszabadulhattam a társaimtól. Az este folyamán több adagnyi piát vittem ki a fiús társaságnak és már egyik sem nézett ki szomjasnak, de ők csak odahívtak engem egy újabb rendelésre. Beálltam az asztal sarkán ülő srác mellé, aki először átölelte a derekamat, ami még nem is zavart, de a mocskos tenyere egyre lentebb csúszott, míg végül rámarkolt a fenekemre. Ekkor már elhúzódtam tőle és úgy próbáltam meg felvenni a rendelést, de a haverjai ezt viccesnek találták, így a srác felállt és utánam jött, majd megállt mellettem és rácsapott a seggemre. Ezután olyan gyorsan történtek az események, hogy én csak egy csikordulást hallottam és Marci már ott is termett, és mindenféle kérdés nélkül bevert a mellettem álló gyereknek, aki ettől földre került Erre persze mindkét fiú banda felállt, de hagyták, hogy a két fiú intézze el egymás között. Marci ráült a földön fekvő gyerekre és ütni kezdte azt, míg az arca összes nyílásából vér nem szivárgott ki.
- Legközelebb a kezedet töröm el!- fenyegette meg mindenki füle hallatára. A részeg fiú társaság felkaparta a barátjukat majd jobbnak látták, ha tovább állnak és elhagyják a büfét. Én mozdulni se bírtam, a lábam a földbe gyökerezett, mind a félelemtől és a meglepettségtől is. Marci lépett elém, mikor magamhoz tértem.
- Minden rendben?- kérdezi miközben forró tenyerével az arcomat fogja közre, evvel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.
- Igen. Azt hiszem.- ülök le az egyik székre.
Marci ugyanígy tett és a térdemre tette a kezét.
- Nem akartalak megijeszteni, de nem hagyhattam szó nélkül.

Mivel az összes vendégünk elment az incidenst követően, ezért úgy gondoltunk, hogy bezárunk mielőtt valaki betévedne. Nem éreztem magam alkalmasnak, hogy én számoljam meg a napi bevételt és zárjam le a kasszát, ezért megkértem az egyik pultos lányt. Fél óra alatt takarítással együtt végeztünk, így mikor mindenki kiment bezártam az üzletet. Megfordultam, hogy elinduljak a szállás felé és ekkor vettem csak észre, hogy Marci még mindig ott ül a széken.
- Elkísérlek.- jelentette ki, mint aki nemleges választ nem is fogad el
- Miért csinálod ezt velem?- a szívem majd megszakad, hogy ilyen odaadó velem, közben pedig tudom, hogy barátnője van neki.
- Hagy kísérjelek haza.- kérlelt, mint sem inkább mondta, a gyönyörű szemeinek pedig már nem tudtam nemet mondani, így válasz helyett csak elindultam, vele az oldalamon. Mivel a szállás tényleg csak a túloldalon volt, így még öt percbe sem telt bele az út. Az ajtó előtt megálltam, szembe fordultam vele, de olyan közel találtam magamhoz, hogy a parfümjének illata teljesen elkábított. A száját néztem, ami annyira csábítóan hívogatott. Marci közelebb hajolt és várta a reakciómat. Behunytam a szemem és finoman a szájába leheltem, mire kezével még közelebb húzta az arcomat és édes csókot lehelt rá. A mellkasomban a szívem csak úgy dübörgött és minden eddigi problémám elszállt a fejemből. Abban a pillanatban csak Ő volt nekem.

5.- Szabadnap a strandon

Május 29., vasárnap

Az első szabadnapomat töltöttem el, amit természetesen Tomival együtt kaptam ki, aminek kicsit örültem is meg nem is. Első szabadnapos dolgom az volt, hogy végre kialudjam magam. Ez meg is történt, ugyanis kilenc órakor ébredtem fel. Úgy gondoltam ki, hogy végre ma lemegyek a partra egyet fürdeni és napozni, de előtte persze beugrok a büfébe megreggelizni és beköszönni a többieknek. Gyorsan felvettem az egyik fürdőruhámat, amit direkt erre a nyárra vettem, de sajnos eddig még nem volt alkalmam felvenni. Majd erre felkaptam egy egyberészes lenge ruhát, végül a nyár elhagyhatatlan darabját is magamra kaptam, a kalapot. A papucsomba csoszogtam le, amikor Tomi lépett ki a szobájából egy szál fürdőgatyában. Kissé meglepődve vettem észre, hogy kockás a hasa, ugyanis nem gondoltam volna, a vékony alakjához egyáltalán nem passzolt pólón keresztül, de most, hogy így megláttam anélkül teljesen reális volt az összkép.
- Partra?-
- Még leszaladok a büfébe reggelizni.- válaszoltam neki
- Lemegyek veled.- jelentette ki, mire én rögtön próbáltam kibújni a dolog alól.
- Menny csak le a partra majd én is megyek.- választ sem várva elindultam egyedül reggelizni.
Mikor megérkeztem a többi kissé viccesen lázongva fogadtak.
- Persze, fájdítsad a szívünket.- jött oda az asztalomhoz Kitti.
- Csak reggelizek és már szaladok is.
Egy kis adag rántottát rendeltem zöldséggel, valamint "desszertként" egy croissant is kértem mellé. Tartottam a szavamat és, ahogy végeztem rögtön le is mentem a partra. A parton már többen is megjelentek, de még mindig nem volt tumultus ennek ellenére nem kerestem Tomit, mondván, hogy úgysem találom meg. Igazából nem is akartam.
Kiválasztottam egy nekem tetsző helyet, leterítettem a homokba a törölközőmet, levettem a ruhámat és már ki is feküdtem napozni. Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor hűvöset éreztem a bőrömön és mikor kinyitottam a szememet az Adonisz testű kalandorom állt felettem, kacérul mosolyogva. Felhúztam lábaimat, majd felültem várva, hogy ugyan mit akar, de nem szólalt meg csak alám nyúlt, felkapott és beszaladt velem a vízbe, mire én sikítozva reagáltam. Ő természetesen jót nevetett rajtam, de én annyira nem élveztem a dolgot, ugyanis a napozástól felhevült a testem és ennél rosszabbul nem is eshetett volna a hideg víz. Mikor elengedett a szorításából egy nagy adag vizet toltam a képébe, hogy legalább egy kis adagot érezzen abból, amit én is miatta, de ő csak tovább röhögött, amivel engem pedig csak jobban felhúzott.
- Neked teljesen elmentek otthonról!- elindultam ki a partra, ekkor viszont a derekamnál fogva hátrahúzott és mindketten belezuhantunk a vízbe. Mivel időm se volt levegőt venni benyeltem vagy egy liter vizet, amitől természetesen köhécselni kezdtem, amint kidugtam a fejem a vízből.
- Mit akarsz?- üvöltöttem el magam, amire a körülöttünk lévő emberek a vízben kicsit arrébb mentek.
- Mivel nem akarsz beszélni velem, ezért kénytelen vagyok ilyen eszközökhöz nyúlni.
- Bármint mondasz vagy teszel, attól még nem lesz mondanivalóm neked.- szögeztem le, de nem indultam ki a partra ugyanis titokban féltem az újabb víznyeléstől.
- Pedig lenne miről.- kötötte az ebet a karóhoz, mire én csak a szememet forgattam, de legbelül én is akartam vele beszélni, mert a kíváncsiságom már lassan felemésztett.
- Két percet kapsz.
- Elárulnád a neved?
- Iza.
- Ugye elmúltál már tizennyolc?
Mikor meghallottam ezt a kérdést akaratlanul is felnevettem. Ennél röhejesebb kérdésre nem is pazarolhatta volna az idejét, de válaszoltam.
- El.
- Mér feküdtél le velem?
A hangulat kicsit befeszült, de válaszoltam.
- Így hozta a sors.- a röhejes válaszomon felnevetett, de nem szándékoztam neki ecsetelni, hogy mennyire tetszett nekem aznap este, ráadásul nem is keveset ittam.
- Újra megtennéd?
- Nem!- jelentettem ki.
- Ha kíváncsi vagy én újra és újra megtenném.- meglepően őszintén mondta, amit a szívem legmélyén elhittem, de az agyam tiltakozott, hogy ebből akár egy szót is elhiggyek.- Egyébként Marci vagyok, 21 éves.- törte meg a szívem és az agyam közti vitát.
- Szerintem letelt az idő.- álltam fel a vízből, de ő megfogta a kezemet, és így kénytelen voltam ránézni.
- Ha tehetném mindent elmondanék.- elengedte a kezemet és újra a magam ura voltam
- Talán majd egyszer.
- Talán.- szomorú volt a tekintete, amit nem igazán tudtam hova tenni, de nem maradhattam tovább, mert a végén még olyat teszek, amit később megbánok.

4.- Nyitás

Május 21., szombat

Mindenki izgatottan kelt fel a mai nap, ugyanis mától élesben megy a dolog. Tegnap véglegesen be lettünk osztva a munkavégzés helyére. Én pincérnő és a pénztáros szerepét kaptam meg. Igazából örültem neki, mert legalább nem a meleg konyhában kell megdöglenem. Kitti a pultba került be, ő adja ki nekünk pincéreknek az italokat és az elkészített ételeket. Alexa viszont a konyhába került be a morcossága miatt, de ő egy percig sem nyavalygott ez miatt, sőt mintha kicsit örült is volna, hogy nem kell a vendégekkel foglalkoznia. Tomi pedig velem együtt pincér. Reggel nyolcra kellett mennünk, hogy az előkészületeket megcsináljuk. Mi pincérek az asztalokat készítettük elő kint a teraszon és bent az üzletben is, hogy kilenc órára, nyitásra minden patika legyen. Az az egy óra gyorsan eltelt, azután megindult az élet. Mikor elkezdtek a vendégek beszállingózni még örültem is, hogy nem kell egy helybe állnom, de mikor már minden asztalunk tele volt és az újabb vendégeinket nem tudtuk hova leültetni alig vártam, hogy négy óra legyen és megérkezzen a váltás, de ez még nagyon odébb volt. Egy óra körül volt, amikor megérkezett a mi kedves párosunk. Természetesen a másik pincér fiú felszabadított nekik egy helyet, de pont az én asztalomhoz ültek le.

- Nem vállalnád el őket?- mentem oda Tomihoz.

- Bocsi, de nálam is rengetegen vannak.- rohant tovább a pulthoz.

- Átveszek egyet.- ajánlottam fel elkeseredésemben.

- De már tudják, hogy én vagyok a pincérük. Bocsi.- fordult vissza, miközben vitte ki a tányérokat

Megfogtam a tálcát és odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! Mit hozhatok nektek?- öltöttem fel az álca  mosolyomat.

- Még nem választottunk.- válaszolta flegmán Szabina

- Akkor majd visszajövök.

Bementem a pulthoz, de a kalandoromat nem tudtam lerázni, jött utánam, én pedig direkt nem fordultam felé, hanem az asztalaimat lestem.

- Életed végéig nem fogsz velem beszélni?- állt meg előttem, így nem tudtam tovább kerülni a tekintetét.

- Nem szándékozok addig itt maradni.- válaszoltam 

- Legalább a neved megmondod?- faggatott tovább

- Az már úgysem lényeges.- majd elindultam az egyik asztalomhoz, mivel az fizetni szándékozott.

Mikor már a pénzzel együtt jöttem vissza a vendégektől láttam, hogy Tomi ott áll a kalandorommal szemben és nagyon magyaráz neki, aki viszont csak mosolyog rajta. Nem akartam, hogy Tomit megalázza a vendégek vagy akár más előtt, így közbeléptem.

- Sikerült már választani?- fordultam a kalandoromhoz, mire vette a lapot és mosolyogva a helyére sétált, a barátnője mellé, aki éppen a sminkjét igazította. 

- Azt hittem már sose érsz ide.- grimaszolt rám, majd undorral, de felvettem a rendelésüket.

Egészen négy óráig ott ültek és foglalták a helyet, mikor nekem már véget ért a műszakom. Szabina bement az apjához, a srác pedig, ahogy meglátta, hogy a táskámmal együtt távozok utánam jött.

- Valamikor találkozhatnánk?- kérdezte olyan magabiztossággal, mint még soha senki más. Hangosan felnevettem majd ott hagytam. Nem is tudom mit gondolt, hogy tán igent mondok. Álmomban sem gondoltam, hogy az előző páromnál lehet valaki bunkóbb is, de ő még azt is fölözte.

- Hogy telt a napotok?- kérdezte Kitti tőlünk.

- Eltelt.- válaszoltam fáradtan.

- Láttam, hogy a szép fiúka megkörnyékezett.- kacsintott rám.- Nem tán ő az egyéjszakás kalandod?- talált bele a közepébe. Köpni nyelni nem tudtam csak bámultam az ágyamat. 

- Valahogy sejtettem, hogy ő volt az.- szált bele a beszélgetésbe Alexa is.

- Sajnos ő.- vallottam be.

- De úgy néz ki, hogy neki az az egy éjszaka nem volt elég.- incselkedett Kitti

- Nekem viszont bőven. Nem akarok harmadik személy lenni.- pár hónapja annak, hogy én is megtudtam, megcsaltak. Senkinek nem kívánom azt az érzést, még ennek a perszónának se. 

- Még csak nem is szeretik egymást! Láttad már, hogy megcsókolta vagy akár puszit adott volna a csajnak?- kérdezte Alexa, ami igazából igaz volt. Szabina erőltette magát rá mindig, ő ölelgette, ő puszilgatta. De ez még nem azt jelenti, hogy meg kell csalnia. 

Nem akartam a szobában ülni egész délután, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek futni a parton. 

Május 27., péntek

A héten én voltam a délutános műszakba, így mindig fél négyre mentünk és négykor vettük át a műszakot. Ma is, így volt ez, de tudtuk, hogy a mai este pörgősebb lesz, mert nem feltétlen csak turisták lesznek, hanem itteni lakosok is mivel hétvége jön. Erre teljesen fel is készültünk és jóra számoltunk, mert a múlthét szombati létszámmal vetekedett a mai. Ültek bent fiatalok, családok és turisták is. A sok vendégnek köszönhetően egy percet se unatkoztunk, aminek az elején még örültem,  de mikor még este nyolckor se jutottam el odáig h egyek pár falatot, akkor azért már egy kicsit frusztrált lettem. A népesség estére nemhogy csökkent volna, hanem egyre csak nőtt. A kedves párunk is az esti órákban jelentek meg, aminek aztán végképp nem örültem, de ez ellen semmit se tehettem. Vagyis de, nagyívbe elkerülhetem őket. Ez ideig óráig sikerült is, de a nagy felfordulásban már én magam se tudtam, hogy merre is mennyek, ahol elférek , így persze belebotlottam. Ő megállt egy pillanatra, én pedig szóra sem méltatva mentem tovább a dolgomat intézni. Éjfélkor zártunk volna, de mivel a terasz még mindig szinte tele volt, ezért nem csukhattunk be, viszont már mi is nagyon fáradtak voltunk, így leültünk mi munkások is az egyik asztalhoz.
- Ha minden délutános műszak ilyen lesz én belehalok.- mondta az egyik lány, mire a fiúk persze jól kiröhögték. Nem volt tőlük szép, mert látszott, hogy tényleg mindenki fáradt volt már és a vendégeink is már csak az idegeinken játszottak. A vendégek lassan, de elkezdtek szállingózni haza felé. A legvégére csak a kedves párosunk maradt, de ekkor már hajnali két óra is elmúlt, a fiúk pedig kezdtek egyre idegesebbek lenni. Tomi volt a bátor jelentkező, aki odement hozzájuk.
- Ha megtennétek, hogy elmentek, akkor betudnánk zárni.- kezdte udvariasan, mire Szabina csak pofákat vágott, Marci pedig jól kiröhögte. Láttam, hogy Tominak ettől felmegy a pumpa és éppen vette a levegőt, hogy jól kiossza, de arra inkább nem fizetnék be, így gyorsan odaszaladtam mellé, megfogtam a karját és a pulthoz húztam. Marci arcáról eltűnt a mosoly és az összefonódott karunkat nézte, majd újra gúnymosolyra húzódott a szája. Én a kasszához mentem Tomi viszont  a raktár felé indult meg. Egy perc se kellett és Marci utánam jött továbbra is avval a mosollyal az arcán.
- Ez tetszik benne, hogy ilyen kis béna?- kérdezi flegmán, amire aztán végképp nem akarok válaszolni, de nem megy el.- Egyáltalán nem a te eseted.
- Mi van?- kapom fel a fejemet.- Hogy jössz te ehhez?! Egyáltalán, hogy van bőr a képeden mindennek ellenére ide jönni? - az eddigi vigyor leolvad az arcáról, amit meghökkenés vesz át.- Egyébként meg inkább ő, mint te!- ezzel ott hagytam és Tomi után mentem a raktárba.
Már következő reggel tudtam, hogy nagy hibát követtem el, mikor lefeküdtem vele, de akkor még nem gondoltam, hogy ekkorát hibáztam, ő még az előző pasimnál is beképzeltebb. Nem tudom megérteni, hogy én miért nem tudok kifogni egy rendes pasit, aki mondjuk szeret is.