Az első szabadnapomat töltöttem el, amit természetesen Tomival együtt kaptam ki, aminek kicsit örültem is meg nem is. Első szabadnapos dolgom az volt, hogy végre kialudjam magam. Ez meg is történt, ugyanis kilenc órakor ébredtem fel. Úgy gondoltam ki, hogy végre ma lemegyek a partra egyet fürdeni és napozni, de előtte persze beugrok a büfébe megreggelizni és beköszönni a többieknek. Gyorsan felvettem az egyik fürdőruhámat, amit direkt erre a nyárra vettem, de sajnos eddig még nem volt alkalmam felvenni. Majd erre felkaptam egy egyberészes lenge ruhát, végül a nyár elhagyhatatlan darabját is magamra kaptam, a kalapot. A papucsomba csoszogtam le, amikor Tomi lépett ki a szobájából egy szál fürdőgatyában. Kissé meglepődve vettem észre, hogy kockás a hasa, ugyanis nem gondoltam volna, a vékony alakjához egyáltalán nem passzolt pólón keresztül, de most, hogy így megláttam anélkül teljesen reális volt az összkép.
- Partra?-
- Még leszaladok a büfébe reggelizni.- válaszoltam neki
- Lemegyek veled.- jelentette ki, mire én rögtön próbáltam kibújni a dolog alól.
- Menny csak le a partra majd én is megyek.- választ sem várva elindultam egyedül reggelizni.
Mikor megérkeztem a többi kissé viccesen lázongva fogadtak.
- Persze, fájdítsad a szívünket.- jött oda az asztalomhoz Kitti.
- Csak reggelizek és már szaladok is.
Egy kis adag rántottát rendeltem zöldséggel, valamint "desszertként" egy croissant is kértem mellé. Tartottam a szavamat és, ahogy végeztem rögtön le is mentem a partra. A parton már többen is megjelentek, de még mindig nem volt tumultus ennek ellenére nem kerestem Tomit, mondván, hogy úgysem találom meg. Igazából nem is akartam.
Kiválasztottam egy nekem tetsző helyet, leterítettem a homokba a törölközőmet, levettem a ruhámat és már ki is feküdtem napozni. Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor hűvöset éreztem a bőrömön és mikor kinyitottam a szememet az Adonisz testű kalandorom állt felettem, kacérul mosolyogva. Felhúztam lábaimat, majd felültem várva, hogy ugyan mit akar, de nem szólalt meg csak alám nyúlt, felkapott és beszaladt velem a vízbe, mire én sikítozva reagáltam. Ő természetesen jót nevetett rajtam, de én annyira nem élveztem a dolgot, ugyanis a napozástól felhevült a testem és ennél rosszabbul nem is eshetett volna a hideg víz. Mikor elengedett a szorításából egy nagy adag vizet toltam a képébe, hogy legalább egy kis adagot érezzen abból, amit én is miatta, de ő csak tovább röhögött, amivel engem pedig csak jobban felhúzott.
- Neked teljesen elmentek otthonról!- elindultam ki a partra, ekkor viszont a derekamnál fogva hátrahúzott és mindketten belezuhantunk a vízbe. Mivel időm se volt levegőt venni benyeltem vagy egy liter vizet, amitől természetesen köhécselni kezdtem, amint kidugtam a fejem a vízből.
- Mit akarsz?- üvöltöttem el magam, amire a körülöttünk lévő emberek a vízben kicsit arrébb mentek.
- Mivel nem akarsz beszélni velem, ezért kénytelen vagyok ilyen eszközökhöz nyúlni.
- Bármint mondasz vagy teszel, attól még nem lesz mondanivalóm neked.- szögeztem le, de nem indultam ki a partra ugyanis titokban féltem az újabb víznyeléstől.
- Pedig lenne miről.- kötötte az ebet a karóhoz, mire én csak a szememet forgattam, de legbelül én is akartam vele beszélni, mert a kíváncsiságom már lassan felemésztett.
- Két percet kapsz.
- Elárulnád a neved?
- Iza.
- Ugye elmúltál már tizennyolc?
Mikor meghallottam ezt a kérdést akaratlanul is felnevettem. Ennél röhejesebb kérdésre nem is pazarolhatta volna az idejét, de válaszoltam.
- El.
- Mér feküdtél le velem?
A hangulat kicsit befeszült, de válaszoltam.
- Így hozta a sors.- a röhejes válaszomon felnevetett, de nem szándékoztam neki ecsetelni, hogy mennyire tetszett nekem aznap este, ráadásul nem is keveset ittam.
- Újra megtennéd?
- Nem!- jelentettem ki.
- Ha kíváncsi vagy én újra és újra megtenném.- meglepően őszintén mondta, amit a szívem legmélyén elhittem, de az agyam tiltakozott, hogy ebből akár egy szót is elhiggyek.- Egyébként Marci vagyok, 21 éves.- törte meg a szívem és az agyam közti vitát.
- Szerintem letelt az idő.- álltam fel a vízből, de ő megfogta a kezemet, és így kénytelen voltam ránézni.
- Ha tehetném mindent elmondanék.- elengedte a kezemet és újra a magam ura voltam
- Talán majd egyszer.
- Talán.- szomorú volt a tekintete, amit nem igazán tudtam hova tenni, de nem maradhattam tovább, mert a végén még olyat teszek, amit később megbánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése